Ezekre figyelj, hogy a családi fürdőzés mosollyal teli élmény legyen

Ezekre figyelj, hogy a családi fürdőzés mosollyal teli élmény legyen

A fürdőzés szó hallatán talán a te lelki szemeid előtt is egy idilli kép jelenik meg.  A levegőt boldog gyerekzsivaj tölti meg, tiszta az ég, mindent eláraszt a nyugalom, az arcodat megcsapja a finom szellő, a vízbe lépve pedig fokozatosan jár át a hűsítő érzés. Igaz, hogy a strandokon és a vízpartokon május végétől augusztusig tart a szezon, de a következő tanácsok között van olyan, amit akkor is érdemes szem előtt tartanod, amikor fedett strandra látogattok egy hűvösebb napon.

Étkezés után pihenjetek legalább egy órát

Lehet, hogy a te csemetéd is be van sózva a víz közelében, és alig lehet kiimádkozni arra a kis időre, amíg eszik pár falatot. Egy finom lángos, hűsítő fagyi vagy kiadós szendvics után viszont kifejezetten rossz ötlet azonnal elmerülni a hullámokban. Gondoskodj róla, hogy étkezés után pihenjen legalább egy órát (a nehezebb ételek után inkább kettőt).

Persze a kérlelés ilyenkor kevésnek bizonyulhat, ezért érdemes rafináltabb módszerekhez folyamodnod. Elviheted például azokat a kedvenc játékait, amelyek kis helyet foglalnak, ráveheted egy kis homokozásra vagy megkérheted, hogy tartson veled egy rögtönzött felfedezőkörútra.

Figyeld a bőrét, amikor vízben van

A napon pillanatok alatt felhevül a testünk – a kicsikre ez fokozottan igaz –, ezért mielőtt teljesen elmerül, gondoskodj róla, hogy fokozatosan hűtse le magát. Mutass példát: lépésről lépésre haladj egyre bentebb, útközben pedig vizezd be a karod, a mellkasod, a nyakad és az arcod.

Évszaktól függetlenül figyeld a bőrét, különösen a száját, amikor vízben vagytok. Ha elkezd belilulni vagy elkékülni, azonnal gyertek ki. Akkor is, ha váltig állítja, hogy nem fázik. Akármilyen sekély a víz, legyél a közelében, mert a gyerekek egy pillanat alatt képesek elmerülni a legkisebb vízben.

Ezekre is figyelj, amikor vízben vagytok

Hiába bizonygatja, mennyire jól tud úszni, ne engedd a mélyebb részekre. Maximum akkor, ha karnyújtásnyi távolságra vagy tőle, így azonnal utána tudsz kapni, ha hirtelen a víz alá bukik. Nemcsak a gyermek, hanem a saját érdekedben is légy résen a természetes vizek iszapos részein – ebben könnyű pillanatok alatt elsüllyedni.

Azok közé tartoztok, akik úszógumikkal, matracokkal és felfújható labdákkal indulnak a partra? Akkor ügyeljetek ezekre az eszközökre, mert könnyen elsodródhatnak, és ilyenkor a csemete – különösen, ha a kedvencéről van szó – hajlamos utánuk menni. Ebből viszont nagy gond is lehet, mert megijedhet, ha azzal szembesül, hogy már nem ér le a lába.

Ezekkel az intelmekkel nem elvenni akarjuk a kedveteket a fürdőzéstől. Épp ellenkezőleg: szeretnénk, hogy problémáktól mentes, kellemes emlékként maradjanak meg a vízközelben eltöltött pillanatok.

Ezek a leggyakoribb anya(és apa)típusok – 1. rész

Ezek a leggyakoribb anya(és apa)típusok – 1. rész

Anya és anya között nagy különbségek lehetnek. Bár mindannyiunk más személyiség, de vannak olyan jellemzők, amelyek alapján kirajzolódnak bizonyos típusok. Most két részletre bontva mutatjuk be a leggyakoribbakat. Te magadra ismersz az egyikben?

A folyamatosan aggódó

Kezdjük a sort az aggódó szülővel. Ő az, aki fél óránként ráír a csemetére vagy majdnem minden szünetben felhívja, hogy jól van-e, evett-e rendesen, milyen jegyet kapott. Retteg attól, mi lesz a gyerek jövőjével, milyen következményei lesznek a viselkedésének.

Persze bizonyos fokú féltésnek helye van, hiszen ez a szülői lét velejárója. De fontos, hogy ne vigyük túlzásba, mert ezzel vagy azt érjük el, hogy a gyermek is mindenen aggódni fog vagy később nem vállal felelősséget a tetteiért – a szülők úgyis elintézik alapon.

Igyekezzünk úgy nevelni őket, hogy mellettük legyünk, amikor baj van és érezzék, bizalommal fordulhatnak hozzánk, ha tanácsra van szükségük. Ugyanakkor hagyjuk, hogy először saját maguk próbálják megoldani az életükben felmerülő problémákat. Ne lépjünk közbe azonnal, ha kisebb konfliktusba kerültek egy osztálytársukkal vagy bízzuk rájuk az albérletkeresést, amikor eljön az ideje.

Aki állandóan lehajtja a fejét

A szégyenkező típust könnyen megismered a reakcióiról. Pironkodva hajtja le a fejét, amikor a játszótéren a gyermeke elveszi valakinek a játékát vagy homokot szór egy kislány hajába. A szülői értekezleten pedig dermedten néz maga elé, amikor az osztályfőnök felhozza, hogy romlott az osztály átlaga.

Ez a fajta hozzáállás azonban erősen korlátozhatja a problémák felszabadult kezelését. Az energiánkat ugyanis leköti, hogy ezeket az eseményeket titokban tartsuk – így nem tudunk a megoldással foglalkozni. Igyekezzünk felismerni ezeket a reakciókat és zökkentsük ki magunkat a szégyenkezésből. Ne azon izguljunk, mit fognak gondolni mások, inkább tegyük fel a kérdést: mi erre a megoldás?

Aki úgy érzi, nem tehet semmit

A következő a tehetetlen típus, amelynek két fajtáját különböztethetjük meg. Az egyik a külső, a másik pedig a belső okokra vezethető vissza. Az első eset például az iskolai incidenseknél vagy más, otthonon kívüli helyzetben fordulnak elő. Ezekre nem tudunk hatni, de sokat segít, ha a legjobb tudásunk szerint igyekszünk az életre nevelni a gyermekünket.

A belső okoknál azt érezzük, nem tudunk mit kezdeni a gyermek magatartásával. Nem is értjük, honnan jön nála egy-egy viselkedési minta és hogyan kezeljük ezeket. Ilyenkor igyekezzünk kiszakadni az adott szituációból. Szánjunk egy kis időt magunkra, így hirtelen teljesen új aspektusból nézhetünk rá az adott problémára és a megoldás is bevillanhat – ezzel pedig máris megszűnik a tehetetlenség érzése.

A következő cikkünkben további három apatípussal folytatjuk a sort.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!