Miben tér el az anyával és az apával töltött játékidő?

A gyerekek rengeteg dolgot tanulnak az életről a szüleikkel való játék során. Persze más az, amikor anyával, és amikor apával játszanak. De miben mutatkozik meg a kettő közötti eltérés, és mit tanulhatnak a csemeték az egyik, illetve a másik féltől?

Apa az igazi szórakozás

Kezdjük az apukákkal. Ők egyrészt teljesen más kihívásokkal néznek szembe a szülői lét során, mint az anyák, másrészt sok szempontból máshogy látják az életet – ezzel pedig egy teljesen különböző stílust hoznak a gyermek életébe. A dolognak köze van ahhoz, hogy apa dolgozik, így napközben különböző ingerek érik, amiket otthon elmesél.

Mivel apa a nap nagy részét a munkahelyén tölti, ezért hazaérve inkább csak játszik a lurkókkal, és nem szívesen folyik bele a komolyabb nevelésükbe. Ennek köszönhetően a csemeték elsősorban a szórakozással azonosítják. Nem csoda, hiszen az apával töltött idő a csikizésről, birkózásról, a fejjel lefelé plafonon sétálásról szól.

A játék eltérő jellegéből adódóan ez inkább fizikai jellegű, több érintéssel jár, e mellett tele van meglepetéssel – az is lehet, hogy egy pillanat alatt szuperhőssé vagy egy oroszlánná változik. Mindez felfokozott érzelmi állapottal jár, de amikor kezdenek túlpörögni az események, apa megnyugtatja a csemetét – ami később nagy hasznára lesz a társaival való játék során.

Ezt a szerepeket jobb, ha meghagyjuk, viszont ügyeljünk arra, hogy ne csak egy játszópajtással azonosítsák, hanem egy követendő példával. És persze egy olyan személyt lássanak benne, akinek komolyan kell venni a szavait, amikor megrovásra kerül a sor.

Bár anya más, az összhangra szükség van

Az anyukák ezzel szemben lényegesen nyugodtabb programokat találnak ki. Jöhet egy laza délután a játszótéren, meseolvasás elalvás előtt vagy előkerülhetnek a társasjátékok. A békésebb elfoglaltságok persze nem bírnak kisebb értékkel, egyszerűen más jellegűek, mint az apával töltött idő.

Természetes, hogy szülőként az élet más oldalát testesítitek meg, de fontos, hogy érezhető legyen a kettőtök közötti összhang, illetve egyezzen a nevelési stílusotok. Ezt úgy érhetitek el, ha egymásra is időt szakítotok – akármilyen nehéznek is látszik ez egy-egy élethelyzetben.

A másik, hogy anyaként ne akard görcsösen átvenni a kalandosabb programokat, az apának pedig ne legyenek „kiadva” a nyugodtabb elfoglaltságok. Az anyai féltés ugyanis ellentmond a magasabb adrenalinnak, a férfiak ösztöne pedig nem tud azonosulni az állandó óvatossággal.